Remény… de mire is?

2010 augusztus 10. | Szerző: Dolcevííta |

 

Visszatértem.

Erősebben, határozottabban, összeszedettebben, mint ahogy múlt héten elmentem. És az 5 napból volt 2, amikor egyáltalán nem gondoltam rá… Ez azért már haladás, nem?

A helyzet az, hogy nincs helyzet.

Az emailre, amit arra a bizonyos felejtseldesürgősen@soha.hu-ra
írtam, nem jött válasz… Pedig klassz email volt, amikor megfogalmaztam
a háromsoros eposzt, oly durván, hogy magam is csodálkoztam rajta, és elküldtem, csak egy másodpercig sajnáltam, hogy megnyomtam a send gombot. Aztán már nem.

Miért is kellene titkolnom a fájdalmat és a csalódottságot. Fenékig
ürítettem a “méregpoharat”, és nem csak hogy megmérgezett, de az
epekeserű-utóíz még most is itt van.

Ma hívott, múlt szerda óta először. Szívós fajta, jól bírta, bár
lehet, hogy csak én képzelem mellé az érzést, hogy annyira “szenved”
mint én, és lehet, hogy valójában fullheppi.

Szóval hűvös voltam, és hideg. A szigorú üzletasszonyság nem csak a
megfeszült gerincemen látszott, hanem “átjéglett” a telefonon is.

(Igen? Nem. Köszönöm, már megírtam e-mailben, hogy milyen
változtatásokat kérek a terven. Nem, felesleges átbeszélni, minden
leírtam részletesen. Nem okoz gondot, pár napot tudok várni. Értesíts
majd, hogy ennek mennyi a tervezési költsége. Szia. Hogy? Igen, még itt
vagyok. Nem tudom miről beszélhetnénk még. Szerintem meg nincs.
Megbeszéltük, hogy intelligens emberek módjára szétválasztjuk a munkát
és a magánéletet. Te ígérted meg, hogy nem fogsz csak úgy “elsunnyogni”.
Pedig úgy tűnik. Jó. Ha fel tudom venni, felveszem, bár nem tudom mit
szeretnél. Rendben. Szia.)

Ez volt kb a beszélgetésünk. A kérdéseket-válaszokat ki lehet sakkozni.

Szóval eldöntöttem, hogy én nem sírok tovább, még lélekben se. Hisz
közhely, de mint minden közhely ez is igaz: pasi és villamos után ne
fuss, úgyis jön a következő.

Mondjuk jelen pillanatban minden 18 éven felüli pasitól enyhe émelygést kapok….:)

És már megint a jól ismert szitu, várni valamire, a nem-tudod-mire.

Úútálok várni. De próbálok közömbös lenni, mint akinek minden mindegy. És valójában az is…. 🙁

Ha hív, jelentkezek, hisz valakinek csak ki kell önteni a szívemet!!!