Kijózanodás..

2010 augusztus 3. | Szerző: Dolcevííta |

Ma határozottan könnyebb…

Még leírni is könnyű volt, hogy könnyebb…. Talán mert olyan hihetetlen távolinak tűnik, hogy alig egy hete még zizegtem mint a zsizsikes borsó (úristen, honnan jött most ez a hasonlat????) és a pénteki találkozást vágytam-reméltem.

Most, mintha ezer éve történt volna..

Persze sokat segít a kiábrándultság… Mert ki vagyok ábrándulva rendesen. Egyrészt, mert tegnap akartam neki egyetlen búcsúmondatot írni – jaj hát tudjátok, olyat, ami beleég az agyába-szívébe, és két hét múlva fusson hozzám mint a kóbor kiskutya – megkérdeztem, hogy msn közelben van-e, és azt írta, most nem.

Na azóta sem kaptam jelzést, hogy most ott van, kíváncsi rá, mit akartam….!

Most elhúztam a számat, hogy cö-cö-ccö….

Másrészt név alapján rákerestem a neten és találtam róla képeket. Nem jókat. És olyan szemöldökfelhúzva nézegettem, hogy na ne most komolyan, ebbe a hapsiba habarodtál bele?

Védekezésképpen szemöldökleengedve rögtön közöltem magammal, hogy nem a hapsiba, hanem a lelkébe. Csakhogy a lelke után már kellett volna a teste is, az pedig hozzá tartozik, vagyis kicsit 22-es csapdája az okfejtésem.

De ma jó… Nem vagyok boldog, azt semmiképpen nem írnám, de olyan nyugis a lét most… Persze lehet, hogy vihar előtti csend….!

Titkon arra vágyok, hogy roppant határozott és kemény nőként egy mocskos sort sem írok neki, semmilyen módon, és majd két hét múlva, amikor már aludni sem tud a hiányomtól, akkor félve bekopog az msn-en… Félhet is, mert lehet, hogy be sem engedem, had kopogjon…!

Persze ezen itt romantikázok, és simán megtörténhet, hogy már egy másik nő agyát mossa a szavaival, és használja ugyanazokat a kifejezéseket, szavakat, megelevenedő mondatokat, mint nálam…

De most valahogy ez sem érdekel…

Csend és rend. Az kell most, semmi más… Meg egy üres óra, amikor a történteket helyére teszem fejemben-szívemben-lelkemben…..