A vége…?
2010 augusztus 2. | Szerző: Dolcevííta |
Érdekes az ember… ahogy az érzések megfordulnak… mint az időjárás, egyik nap tűző forróság, másik nap jégeső. Ahogy ezekhez is hozzászokunk, úgy törődünk bele, hogy bizony a szív néha boldog, néha meg összetörik.
Hivatalos ügyben beszéltünk.
Zavarban volt, ahogy én is, többszöri torokköszörüléssel és hang-elhalással tudtam csak beszélni. De most nem markolt bele a gyomromba a vele-beszélek érzés marka.
Azt mondtam neki, hogy ennél a mostani helyzetnél minden jobb lenne. Én nem akarok és nem is tudok várni a semmire. Mert hisz nincs konkrétan mire várni. Illetve van, arra, hogy ha otthon elcsitulnak nála a bonyodalom-hullámok, akkor majd jelentkezik. De arra én nem várok…
Mondtam, hogy akkor inkább mondjuk ki, hogy ennyi volt, nagyon szépen köszönjük az Égnek – és magunknak – ezt a pár lángoló, izzó, fülledt, ábrándos-romantikus hetet – és PONT.
Azt mondta, ő képtelen kimondani azt, hogy vége. Hogy attól még a bizonytalan folytatás is jobb, mint kimondani a véglegest.
Na…
Ezt most értsem is meg, igaz…? Nekem nem jobb a pont-pont-pont a végén, mint a PONT. Vagy a felkiáltójel.
Minek szenvedjek itt még napokat, amikor már lehet, hogy tényleg vége? Hah, a régi öregek tudhattak valamit, amikor azt mondták: A nagy tüzeknek lángja magasra csap, de hamar hamvában ég el.
Egyébként akkor sem sajnálom, ha most fáj.
Akkor sem sajnálom, ha most NAGYON fáj…
Majd egyszer rájövök, hogy mit kellett ebből megtanulnom. Most még nem tudom…. De el kell gondolkodnom sok mindenen, mert hát legyünk kegyetlenül őszinték, x év után eljutottam arra a pontra, hogy egy MÁSIK férfit kívántam-akartam eszeveszetten, és nem a párom…
De valahogy még mindig nem adtam fel… A kisördög a bal vállamon, ez a kis szemétláda, egyfolytában röhög a markában és az sustorogja: Hahaha…. Te is tudod, hogy most Ő kell…! Te is tudod, hogy egész életedben sajnálod majd, hogy az a csók nem történt meg…..
A kisangyal meg a jobb vállamon hátat fordítva, én-megmondtam-hogy-ne-csináld duzzogással nem is szól hozzám….
Ez van….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Sajnálom, hogy így alakult, de talán tényleg ez ad majd ahhoz erőt neked, hogy elgondolkodj, hogyan tovább. Mert biztosan nem véletlen, hogy egy kis bókból ekkora érzelmek kerekedtek. Valószínűleg nagyon kivagy éhezve a szeretetre és szinte bárki mondhatta volna neked a kedves szavakat.
Azt írtad, NŐ-nek érzed magad, akkor viselkedj is úgy, ne szerelmes csitriként.
ha tényleg azt érzi, amit sugall feléd, akkor lesz olyan szemétláda, és amint otthon megbocsátanak neki, szalad vissza hozzád. Én rá sem néznék ezután. Nemazért, mert lebukott, hanem mert veled, vagy velem is ugyanezt csinálná.