Süket csend

2010 július 29. | Szerző: Dolcevííta |

 Hát (háttal nem kezdünk mondatot) drágáim…. Azt hiszem felültettek….

Csúnyán, kegyetlenül, igazságtalanul (???), hagyva, hogy hitbe-reménybe-vágyba éljem magam.

Nem jelentkezett az utolsó, “lebuktam”, most “figyelnek” sms után… Így persze nem is tudom-tudhatom, hogy a gondosan kitervelt-megálmodott-megremélt titkos találkánk hol és mikor lenne…..

Most vagy nagyon lebukhatott – balga módon elmentett valamit? fényképet, levelet, msn-t??? – vagy elszólhatta magát? Nem tudom…..

Van egy rohadt nagy gombóc a torkomban, és a hetek óta – általa – építgetett-szépítgetett önbizalmam, egóm felér most egy marék galamb-guanóval…..

Összeroppantam, összetörtem, és hogy ne halmozzam az igekötőket, széthullottam…

Szóval körötte csend (amerre ment, és persze néma tartomány)…. Kín-rímelek…

Basszus de fáj….. De rohadtul fáj.

Na látjátok, ezért nem kell kinyitni másnak a szívünket-lelkünket. Pontosan ezért! Hogy ne legyen ilyen rohadt utána….

Fájok……………………………………….