Hosszú az a nap…

2010 július 27. | Szerző: Dolcevííta |

Ajvé de banális kezdés, de ezt biztosan a hangulatom okozza….

Ma egész nap nem beszéltünk, nem volt msn-en, nem írt sms-t így már nem csak a gondolataim, de szinte az egész testem is egy nagy kérdőjellé alakult át. Hogy-mert-miért-is-vagy-máshol-mikor-itt-is-lehetnél???

Egyébként valami baja van, az tuti. El akar magától távolítani, vagy nem tudom mi van… Merthogy elhárít minden közeledést…

Óóó persze,ezer és egy oka lehet, pld dolgozik, és szorítana a nadrág, vagy nincs egyedül, vagy nem tudom mi… Csak én meg rágom a szám szélét, hogy drága, legalább ÍGY, ha már nekünk ez jutott….!

Bár necces a dolog, amikor egyszer anno (tudjátok, ősidők) volt részem valami nyomokban sem erre hasonlítóhoz, akkor amikor lezongoráztuk elejétől a végéig, akkor úgy… hogy mondjam… szinte megtörtént a kielégülés. Mármint a lelki. És akkor egy darabig nyugi volt.

Ezt a véleményemet ő is osztotta, mert milyen meglepő!!! neki is volt már ehhez nyomokban sem hasonlító élménye.

Szóval ebben az esetben ez totál másképp van. Szépen és részletesen megtörténik, és az ember nem dől hátra nagy sóhajjal a forgószékben, hogy jajj és huhh, hanem úgy dől hátra, szemeket szorosan összezárva, hogy jajj és huhh, mééééééééég.

Azért ez az állandó égetés-akarás nemcsakhogy fárasztó, de roppant kimerítő is. Talán ő is “belefáradt” az állandó készenlétben, és hogy a vére nem ott pulzál, ahová rendeltetésszerűen keringetné a szíve, hanem sokkal inkább MÁSHOL…?

Akarhatunk-e ÍGY és ENNYIRE egy másik embert….? Mármint akkor, ha nem éppen klasszikusnak nevezhető a kapcsolat…

Megírtam neki, hogy nekem sokat fog jelenteni a találkozás, tudni akarom, hogy az a bizonyos kémia működik-e.

Biztosított róla, hogy NÁLA hétszentség, hogy működik, ezt már az első találkozáskor lecsekkolta.

Megkérdeztem, hogy az első találkozáskor vajon mit akart, AZT, vagy ENGEM, mert ennél a kérdéskörnél azért valljuk be, hogy roppant fontos a ragozás 🙂

A legszebbet írta, amit erre válaszolni lehet: Először AZT akartam, most TÉGED akarlak, és veled AZT.

Most mondjátok, hogy nektek nem volt gyomorszájbaverős-érzésetek erre a mondatra….

Én biztos vagyok benne, hogy nem egy strigulának lát, hogy ennél már most is sokkal több vagyok…. És ez nagyon, nagyon jó érzés, az Ég bocsássa meg nekem…

Valahogy arra vágyom, hogy ha pénteken meglát, lásson annyira szépnek, hogy belejajdul a lelke, és örökre vésődjön a fejébe-szívébe-lelkébe a képem.

Ez elég hülyeség… ezért a kívánság-ráolvasásért anno megégettek volna, mint boszorkányt…….