Égi jelek….?

2010 július 27. | Szerző: Dolcevííta |

Tegnap olyan dolgok történtek, amiket akár égi jelnek is vehetnék, ha tudnám őket értelmezni.

Egyrészt – ez még nem az égi jel, egyszerű lelkiismereti dolog – este együtt volt a család, mindenki felszabadult és jókedvű volt, bicikliztünk, kosaraztunk, én is kiűztem a gondolataimból ŐT, és egyszercsak szíven ütött az érzés, hogy ezt akarom eldobni, ezt akarom én kockáztatni egy röpke orgazmusért???? Vagy kettőért, a számok itt nem játszanak szerepet…

Félelmetesen rideg megfogalmazás tudom, de hát erről szól a dolog, nem? 

Mert ugye azt pontosan tudom, hogy nem akarok szerelmes lenni (mintha ezt el tudná így előre dönteni az ember…!), tehát ha nem szerelem, akkor csak szex. És itt rögtön ellent is mondok magamnak, hisz korábban már taglaltam, hogy még soha nem volt futó kalandom, olyan meg, hogy csak úgy összefekszek valakivel, na olyan meg pláne nem…

Szóval elég kijózanító volt a dolog.

Az igazi üzenet éjjel érkezett, amikor a kiskrapekunk hüppögve átjött, hogy azt álmodta, hogy egy dínó leharapta egy rendőr lábujját…. Közénk bújt, átkarolt, majd álom-büdi szájával az enyémbe suttogta:

– Anya, te sem látsz rendesen amikor sötét van?

– Én sem…

– Akkor lehet, hogy sötétben a szívünket kell kinyitni, hogy rendesen lássunk….

Hm…. talán angyali üzenet volt, egy álomkómás kisgyereken keresztül… Egyszer üzenhetnének az angyalok valami egyértelműbbet, érthetőbbet.

Mert mit jelenthet ez? Hogy nyissam ki a szívem, illetve inkább KI felé? És ha kinyitom mit kell látnom? A jelenlegi életem hiányosságait, az új élet nyújtotta változásokat, vagy egyáltalán nincs is szó jelenlegi és jövőbeni életről? Lehet, hogy csak egyfajta élet van, amit most élek, max lett egy ösvény – járatlan, bozótos, ismeretlen és titokzatos – amelyre ha akarok rálépek, ha akarok nem…

Igazából megmondom őszintén, hogy egy bajom van… Még ezt a kalandot is tulajdonképpen egy dologra akarom felhasználni:  a Párom vegye már észre, hogy annyira NŐ vagyok, hogy az már FÁJ!

De minnél inkább az vagyok – mostanában nagyon sokat alakultam testileg-lelkileg – ő valahogy annál inkább VAK rám…. Míg más megdicsér, hogy de jó ez vagy az, de jól áll, de szép, nahát, addig ő nem szól semmit.

Persze, néma gyereknek az anyja sem… Ezért megmondtam neki, hogy kivagyok éhezve a szép szavakra, a bókokra, ezeket nem másoktól akarom megkapni. Tudomásul vette. De nem változtatott rajta…

Hétvégén a kiskrapek esti elkészülődés közben azt mondta, anya te már így is gyönyörű vagy!!! Elolvadva közvetítettem a gondolatot a Páromnak, aki egy aha-val nyugtázta.

Tudom, hogy azt nem szabad csinálni, hogy magamnak morgok-fortyogok, hogy már megint nem, még mindig nem, és egyáltalán, mert ez csak a MÁSIK karjaiba hajt, aki persze mondja, anélkül, hogy látna, hogy ma is biztosan gyönyörűszép vagy… Ezért szólok, hogy nekem most nagyon kell a megerősítés…. Mégsem kapom meg….

Majd a péntek… Majd az mindent eldönt…. Bár ahogy elterveztem, a blúzomba biztosan nem kap majd bele a szél, max a nagykabátba és a sálamba…. 🙂