Édes, édes, édes…

2010 július 26. | Szerző: Dolcevííta |

Hát itt volt…!

Türelmes voltam és kitartó és önmegtartóztató és fegyelmezett….Nem jelentkeztem… És délben rámkopogott msn-en….!!!!!!!!!!!

És…..

Pénteken látjuk egymást.

Valamilyen nyilvános helyen, megiszunk valamit, és – gondolom – megpróbáljuk értelmes emberek módjára kibeszélni-kivesézni, hogy mi is ez egész ami csak egyre jobban kavarodik, bonyolódik körülöttünk…

Nem tudom hogy lesz, mire jutunk, mert az msn megint tele volt sóhajokkal, és kipontozott, de mindennél többet mondó üres mondatokkal………

És hol van már a pénteki-hétvégi bizonytalanság????

Mindketten kimondtuk, hogy amit a hétvégén éreztünk, az már a HIÁNY szóval erősen vetekedett, és kész elvonási tüneteink voltak már attól is, hogy nem olvashattunk két sort a másiktól….!

És ez olyan jó volt….

Úgy lehiggadt, lenyugodott bennem minden… Pedig olyan butaság, nem tudom mikor fordult át a dolog, mert eddig azt játszottuk, hogy ő teper utánam, akkor miért bennem a vajon-akar-e-engem érzés? Mintha nem lenne mindegy, úgyis rajtam múlik minden.

Mert ha én nemet mondok, akkor teperhet ezerrel…. Ha nemet mondok.

Francessenbele, nem tudom mitévő legyek…. Akarom is meg nem is ezt a pénteket…

Ő meg már be is állított egy visszaszámoló órát, hogy tudja, hány órának, hány percnek kell eltellnie míg lát….. (????)

Mi ez? Ilyet nem sűrűn csinálnak a hapsik. Vagy változott a világ, ma már csinálnak ilyet????

Mindig bugyutának gondoltam, ha valaki azt mondta: olyan mintha pillangók repkednének a gyomromba.

És most az én gyomromban is valami repked, nem biztos, hogy pillangó, lehet, hogy muslicák, de mégis… valami… és a repkedést néha felváltja egy-egy gyomorszájbavágás, főleg mikor látom, hogy megint nem bírta tovább, és megint írt egy sort…..

Mint most is…..