Az első csalódás
2010 július 22. | Szerző: Dolcevííta |
Hosszú-hosszú-fájdalmas beszélgetésen vagyunk túl…
Mintha minden túl intenzíven, felfokozva történne közöttünk… Mintha gyorsan akarnánk elejétől a végéig jutni, hogy aztán fetrengjünk a vég-kínjaiban…. Miért pörögnek ennyire az események….?
Célzott rá, hogy túlságosan egy irányba haladunk mindig…
Nem is értettem…. Sok a “virtuális-szex”? Én vagyok a sok? Túlságosan lángolok? De mégis akkor miről beszélgessünk, az időről? Azért találtunk egymásra, hogy próbáljuk meg oldani-oltani egymás szenvedély-szomját, most meg akkor vegyek vissza magamból?
Nem is értem… Hogy legyek visszafogott, mikor életemben először valakivel igazán elengedem magam…? És ha eddig voltam a szenvedélyes, izzó nő, akkor ezentúl ez csak heti egyszer, és a többi napokon bokát-összeszorító-szűzlány…?
Én nem az érzelmeimmel terheltem, szó sem volt érzelmekről…
Megkérdeztem mitől ijedt meg? Azt mondta, magától. Attól, hogy perceken belül végzetesen és halálosan belém szeret.
Na, kész.
Mondtam, ilyen nincs, kétszer látott, levelezünk, 3-szor beszéltünk – értelmesen – telefonon, ennyiből nem szeret bele egy ember a másikba. Nem válaszolt.
Én meg most itt ülök, és totálisan nem értem…
Felajánlottam neki egy lehetőséget. Vonuljon most el kicsit, pár órára, gondolja át, miről is beszéltünk, és ha visszatér, várom, ha nem, túlélem.
Ha bármilyen jelet ad, bármilyen üzenetet küld, akkor abból érteni fogom, hogy folytatni akarja, ha nem, soha többé nem jelentkezek.
Tudjátok nevetséges, amit most ő csinál, azt a nők szokták csinálni, hogy félnek az érzelmektől és attól, hogy beleszeretnek a másikba, és inkább elmenekülnek. Miért csinál ilyesmit egy pasi…? Nagyon nagyot csalódnék, ha kiderülne, hogy egyszerűen csak kiábrándult belőlem, és így próbál lerázni….
Mindegy… pár órán belül kiderül, hogy hogyan dönt.. én megadtam neki az esélyt, ő meg döntse el, él-e vele…
Vagy csak azt akarta kideríteni, Ő mennyire fontos nekem….? Hogy hogyan reagálnék az “elvesztésére”? De az Isten szerelmére, én még elveszíteni sem tudom őt, hiszen soha nem volt az enyém!!!!!
Bonyolult és csak bonyolódik….
Ha jelentkezik, tudni fogjátok, ha nem, akkor is….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Szia! Szerintem ez az egész ‘huzavona’ egy hatalmas illúzió. Egyszer a valóság, máskor a rózsaszínű köd borította képzeletbeli boldogság van túlsúlyban. Ez egyben egy lelki próbatétel is. Kíváncsi vagyok a folytatásra…:)
Köszönöm a hozzászólásod, egyfajta megnyugvás lett ám rajtam úrrá, egy köv. bejegyzésben meg is írom. És addig is várom, hogy mivé gondol majd kettőnket…