Ez már megcsalás…?

2010 július 21. | Szerző: Dolcevííta |

 Ellentmondok-állok Nicole Kidman szavainak, pedig totál igaza van. Én mindig azt mutatom, hogy minden rendben van. Akkor is, ha belül épp ordítok – max kiabálok, ordítani nem szoktam – hogy elég, elég, elég.

Sokat gondolkodtam rajta, vajon hogy talált meg engem ez a szituáció és ha már megtalált, miért is mentem bele…?

Talán hiányzik valami? Keveset mondják otthon, hogy csinos vagyok, édes vagyok? Keveset érezteti, mennyire nő vagyok? Le lettem írva, mint ANYA, mint HÁZIASSZONY, és a NŐ valahol a sor végén hátul kullog lehajtott fejjel?

Lehet…

Olyan, mintha leadtam volna a rendelést az Univerzumnak és az megküldte volna a számomra megfelelő férfit. Ez mondjuk hülyeség, a páromról is azt gondolom, hogy számomra tökéletes, de úgy látszik tökéletes férfi és tökéletes férfi között is van különbség. Talán máshogy tökéletes az egyik, és máshogy a másik…

Egyszer, régesrég az ősidőben volt egy hasonló kalandom. Illetve egy cseppet sem hasonlított erre, max a szituáció eleje. Csakhogy a pasi a második levélben (hova is kapkodott????) a lényegre tért, majd leírta a szót, hogy “cici”. Na akkor fintorogtam egyet. Nem a szó miatt, hisz az tök hétköznapi és szokványos, hanem annyira nem illett a helyzetbe, a mondatba, a sehová….

Azonnal kiábrándultam és soha többé nem írtam neki.

Ebben az esetben ez nem történhet meg, mert még a stílusunk is egyforma. A szexről sokféleképpen lehet írni. Lehet finomkodva izé-hozé-mizé-így-úgy, szavak hiányában dadogva írni. Lehet durván, szókimondóan, ami már-már súrolja az írott pornográfia határait. És lehet úgy írni, ahogy mi tesszük…. a lehető legerotikusabban leírni a szituációt, helyzetet, végigvezetve a folyamatot az első csóktól a beteljesülésig, úgy hogy közben egy mondat sem hangzik el, ami után kijózanodva azt mondanád, hogy Mi vaaaaaaaaaan?

Hát lassanként kibontakozik számotokra is a történet, hogy miért vagyok így megzakkanva….