Ez a legrosszabb

2010 július 21. | Szerző: Dolcevííta |

 Lelkifurdalás… Na az van… Nem kicsi……….

De mivel szemben is…? Nem önmagammal szemben, az biztos. Lelkiismeret furdalást érzek, mert beférkőzött valaki a szívemben, amiben pedig már senki másnak nem lehet helye. Az hagyján, hogy a szívembe került, de olyan mérhetetlen vágyakozást érzek utána, ami még engem is meglep.

Milyen ez a vágy?

Kihúzott derékkal, összeszorított combokkal, száj-szélét-rágva írni neki a szenvedélyes-válaszsorokat, és a végén az asztalra borulva levegőért kapkodni, holott nem történt az égvilágon semmi…………..!!

De nem lehet lelkifurdalásom. Ettől több vagyok, nem? Nem?

A lehető legbutább mondatot írom le: miután elkezdett kibontakozni közöttünk ez a valami, megváltozott a világ.

Először legalábbis azt hittem….

Aztán rájöttem nem a világ, hanem én változtam meg. Kiült az arcomra valami olyan.. fény (?), ami vonzza a másik ember tekintetét. Először mit gondol az önbizalomhiányos nő, amikor észreveszi egy férfi tekintetét magán? Jézusom, biztosan lecapuchínóztam a blúzom. Lopva megnézed, hogy valóban így van-e, és döbbenten konstatálod, hogy szó sincs róla.  A hapi mégis megnézett magának… És az a másik is… Jézus, és a rozzant biztonsági őr is a bankban….

Látnak valamit, amit én kívülről nem érzékelek, mégis kiragyog. Hogy mi? Az, hogy valaki él ezen a földön, akinek ÉN VAGYOK AZ ÁLMA!! Aki a mai napig kételkedik a szerencséjében, hogy odáig jutott velem, ameddig, és ha nem történik ennél több, ő már akkor is élete legszebb élményét köszönheti nekem…. (idéztem)

Csak most abban a fázisban vagyok, hogy épp nagyon jó, de egy kicsit rossz is… Várni, hogy végre magam legyek, és írhassak neki, vagy beszéljek vele, várni, hogy most már 2 órája nem elérhető az msn-en…. Türtőztetni magam, hogy ne küldjek rá édes sms-t, és ne írjak neki hogy ha belép én legyek az első gondolata…

Rettenetes ez az őrlődés…

Ennél rettenetesebb csak az lenne, ha egyszercsak megtörténne közöttünk a dolog, ami nő és férfi között csak megtörténhet, és….. És nem tudom hogy lenne utána….

Én még soha nem csaltam meg senkit…. Most rúgjam fel ezt a kőbe vésett szabályomat?

Miért?

Valóban meg kell adni a testnek ami a testté, a léleknek ami a léleké?