Hogy is kezdődött…?

2010 július 20. | Szerző: Dolcevííta |

Az ilyen történeteket mindig szemöldökfelhúzva olvastam és hümmögtem.

Nem jó a házassága? Egyszerűen csak tessék beszélgetni-beszélgetni, őszintén, tiszta szívvel, ugyanilyen tiszta szívvel szeretni a másikat, elfogadni a hibákat, az örömöket, együtt tervezni és reménykedni, és akkor minden tuti…

Minden tuti…

Míg nem jön valaki, aki a harmadik nem hivatalos hangvételű levelében iszonyú édesen és finoman és cseppet sem tolakodóan kinyögi, hogy az első gondolata az volt, amikor meglátott, hogy az életben nem látott még nálad vonzóbb nőt.

Sőt: NŐT.

Így, csupa nagybetűvel…

Akkor belédhasít valami iszonytató és a kisördög elkezdi súgni-búgni a (bal) füledbe, hogy:

– Mikor mondott neked ilyet utoljára a párod…?

– Mikor látta és jegyezte meg utoljára, hogy szép vagy, vonzó és kívánatos…?

És mint tudjuk az ördög nem alszik.

Elkezdtem erről blogolni, mert fogalmam sincs kivel oszthatnám meg ezt. Anyával, aki elsápadtan suttogná, hogy de kislányom, azt hittem köztetek rendben van minden….! A barátnőmmel, aki friss házas, és akinek “megvetéssel” átitatott nézését soha nem emészteném meg…?

Hát akkor leírnám itt, ha szabad…

Leírnám, hogy hogyan vergődök a szép szavak és bókok hálójában….