Ez noormális….?

2010 július 20. | Szerző: Dolcevííta |

Azért rögtön tisztázok valamit. Nem is egyet, rögtön kettőt.

Egyrészt: Nem szerettem bele! Ez valami más… Soha nem volt részem őrjítő, mindent elborító és szétégető – szerelem nélküli – szenvedélyben.

Soha nem volt egyéjszakás kalandom.

Nekem a szenvedélyhez szerelem kellett világéletemben. És most akkor ez most mi…?

Jó lenne rá szavakat találni… De sejtem, hogy nincs rá, ez valami ősi, ösztönös, és nem mentegetőzni akarok, hogy ez belőlem jön, ez a hév, ez a vágy, és ez van, tessék nekem megbocsátani….!

A szavak amiket egymásnak írunk, és olvassuk a képernyőn, olyan mintha lerepülnének a monitorról, ki a körülöttünk lévő levegőbe, és az oxigénmolekulákkal egyesülve életre kelnének..

Olvastatok már olyan sorokat – talán csak a legtehetségesebb írók, vagy a szenvedélytől és visszafojtott vágytól vergődő szeretők képesek erre – hogy a sorok megelevenedtek…? A szemeid előtt zajlanak a leírtak, sőt, továbbmegyek, érzel is minden leírt sort….?

Ilyenkor fordul elő, hogy ha a másik azt írja, lát téged, amint félrehajtott fejjel ülsz, megfeszül a nyakad íve, ő pedig borostájával tűz csíkot húz rajta… Aztán otthon a tükörben nézed a nyakad, hogy basszus ez most akkor oda-manifesztálódott, vagy kínomban én kapartam össze a nyakam……..?

Másrészt: történt ami történt levélben, vagy msn-en, de fizikailag nem történt semmi… Ha itt lenne, sejtelmes szmájlival üzenné, hogy MÉG NEM…!

Nem tudom, lehet, hogy ez ennyiben marad, és nem is fog soha…

És most hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy fáj……………