Szomorú vasárnap…
2010 július 25. | Szerző: Dolcevííta |
Vasárnap…
A hétvége ezer liftező kétellyel-reménnyel telt.
Hangulatom a béka segge alatt… Főképp azért, mert nem tudom mi lesz holnap. Megpróbálom megtenni, hogy kivárom míg lép valamit.Hacsak ő is nem azt várja, hogy csörögjek-írjak-üzenjek rá…
Olyan… olyan tiszta volt még minden nemrég. Ő akar, én akarom, mi akarjuk… Most ugyanezek a szavak kérdőjellel már egészen másképp festenek: Ő akar? Én akarom? Mi akarjuk?
És közben elhúzom a számat, hogy mit is? Mit akarunk? Lopott félórát, mit otthoni hazugság leplez?
Felajánlottam neki, hogy találkozzunk.
Jövő pénteken.
Tudni akarom, hogy a kémia az életben is működik, vagy netán teljesen hidegen hagy? Simán előfordulhat, hogy az “isteni” jelzőkkel és képzetekkel felruházott hapsi az életben nem is olyan sármos és láb-ledöntős. Vagy hogy nálam szúrja ki, hogy integetőizmom van, és Jennifer Lopezes a popóm…. Minden benne van a pakliban….!
Ha működik az érzés életben is, akkor nem fogom megbánni, hogy találkoztunk a történtek után, sőt. Bár sziklaszilárd és roppant visszafogott leszek, és ebben hálIstennek az anyatermészet is segít (Mikulás-napok), de amúgy is gondolom magam olyan határozott (???) jelleműnek és önmagának parancsolni tudó nőnek, hogy nem esnék neki nyilvános helyen. Nem-nyilvános helyen sem.
Ha pedig – esetleg – meglátom és a szemem láttára pereg le róla az általam rácsurgatott máz (úristen, ez ám a képzavar), akkor áldani fogom az eszem, hogy megtettem és nem ringattam magam hetekig-hónapokig (???) egy buta álomba…
Persze azért titkon már tervezem hogy mi lesz rajtam…. Látom ahogy felé megyek, és rajtam felejti a szemét, miközben a – mára igencsak hűvös – szél a blúzom szélébe kapaszkodik. Látom, hogy jeges kávé helyett forró csokit rendelek… 🙂
Nem tudom…
A felajánlásra még nem érkezett válasz, pedig az egészben a várakozás a legrosszabb. Kérnék az Univerzumtól két légüres napot, amiben csak mi vagyunk. Gyorsan lezongorázzuk a kettőnk között lehetséges eshetőségeket, aztán meglátnánk… De mindkettőnknek van MÁSIK élete…. Ott is helyt kell állni….
Nem tudom….
Szomorú ez a vasárnap….
Holnap írok…

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: