1.0Tényleg édes az élet???https://vonzas.cafeblog.huDolcevíítahttps://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/<p> </p><p> .........</p> <p>Nem köszönök be, hiszen nem találnék rá megfelelő szót, hogyan is illik beköszönni így, három hónap hallgatás után...</p> <p>A három hónap besűrűsödött, mint az elrontott puding, mára már szinte megkövesedett, az elmúlt három hónap összegyúrt maszlagával simán agyoncsaphatnék bárkit.</p> <p>Októberben írtam. Írtam, hogy húdetutidetuti. Pedig utána messze nem volt az... A csókolózós-odavagyok érted randi után egy nappal, virtuális könnyek között bevallotta, hogy ÉN ráébresztettem, hogy mennyire szereti és mennyire fontos neki a barátnője. Általában büszke vagyok a jó cselekedeteimre. Ezúttal nagyon nem ment... Érthetetlenül álltam a dolog előtt. Valóban van akkor ezek szerint olyan, hogy egy férfi akkor döbben rá, hogy mennyire szereti a párját, miután eltölt egy másikkal egy összebújós-csókos-simogatós délutánt???</p> <p>Abszurdnak tűnt akkor is és most is az, de most már csak lebiggyesztem a számat.</p> <p>Két hónap véres, hullaszagú csend, melóba-vetem-magam-és-túlélem típusú stratégia következett. Ami ideig-óráig működött is. Aztán decemberben felhívott. Próbáltam hideg lenni, ami ment is meg nem is. Kért, könyörgött, hogy jelentkezzek be msn-re, mert amit akar mondani, azt nem tudja élőszóban mondani. Még poénkodtam is - nahát, micsoda emberfeletti erő volt bennem!! - hogy talán be akar másolni valami szöveget a monitorra???</p> <p>Engedtem az erőszaknak... A szavak az ő szinte már megszokott módján, életre keltek és lerepültek a monitorról, körbehálóztak, körbefontak, simogattak és hízelegtek, míg le nem vettek teljes a lábamról. A megkönnyebbüléstől, az örömtől, a boldogságtól, a kellek-neki érzéstől szárnyrakaptam, feltöltődtem mint egy duracell nyuszi, és pörögtem egész délután, egész nap, egész héten...</p> <p>Aztán december közepén megemlítettem neki, mi volna, ha összefutnánk, hiszen mindjárt itt vannak az ünnepek, melyeket teljesen egymástól elzárva töltünk. Privát, egyszemélyes cégtalálkozóra hívtam - óó istenem, hát hová tettem a büszkeségem???? - amit nagyon kedvesen, de visszautasított, mondván, teljesen el van havazva karácsony előtt... Persze a mobilja lemerült a beszélgetésünk kellős közepén, a telefonbeszélgetésünk végszójaként megírt e-mailre pedig még csak nem is válaszolt...</p> <p>Karácsonykor küldtem egy sms-t, válasz zéró, szilveszterkor már nem is erőltettem. Január első napjaiban kaptam egy BUÉK e-mailt. Nem válaszoltam. Aztán múlt héten rámzörög sűrű elnézéskérések közepette az msn-en, így hiányoztam, úgy hiányoztam, de most új meló, meg bla-bla, teljesen el van veszve a hétköznapokban...</p> <p>Gyanús volt, rosszat sejtettem... Rákérdeztem, mégis mi a szándéka kettőnkkel? Hát izé-hozé.... most hogy új melója van, orrba szájba bent lesz, msn-en nem tudunk beszélni, hívni csak este tudna, amikor nekem nem jó... És hogy ő is sokat gondolkodott, de nem tudja mi lenne a jó, mert a jelenlegi tempójában olyan mértékben ahogy én szeretném, nem férek bele az életébe. Mármint hogy nem tudja magát teljesen és tökéletesen nekem adni - pedig hát megérdemelném, hát hogyne, naná - ezért nem tudja mi legyen.</p> <p>Megmondtam én neki, hogy mi legyen... hagyjuk... Én nem akarok olyan férfi után futni aki nem AKAR engem igazán, vagy még nem döntötte el, hogy akar-e engem...</p> <p>Jött a válasz, hogy jajajaj, ne már, hiszen ő akar, meg minden, csak... Tudattam vele, hogy szerintem holnap reggel úgy fog majd ébredni, hogy egy teherrel kevesebb, mire a válasz: csak akkor lesz így, ha tudja, hogy nem okozott nekem ezzel fájdalmat. <br> </p> <p>Hja, barátom ezzel már elkéstél.</p> <p>A szám íze megkeseredett, a gyomrom fordult egyet, és belém hasított a gondolat, hogy én tényleg ezt a nyámnyila hapsit akartam szívvel lélekkel? De legalábbis testtel....</p> <p>Most a kiábrándultság igen józan időszakát élem meg... Nem egyszerű, nem könnyű...</p> <p>És még mindig nem tudom mit akart megmutatni nekem az élet, a sors, a végzet, VELE..... De lehet, hogy ez már nem is fontos....</p>rich