1.0Tényleg édes az élet???https://vonzas.cafeblog.huDolcevíítahttps://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/<p>Ma beléptem ide, és döbbenten - ugyanakkor szinte könnyes szemmel is konstatáltam - hogy azóta is, hogy "bezárt a bazár", több mint 200-an olvasták el a Tényleg édes az élet blogomat...:)</p><p>Ez elgondolkodtatott...</p><p>Vajon tényleg sikerült úgy leírni a keserű és a csodálatos pillanatokat is, hogy ennyien visszajárnak velem sírni, velem örülni?</p><p>Hogy mi történt azóta?</p><p>Sok minden....</p><p>Nem is tudom, hol kezdjem....</p><p>Az utolsó, szívszorító levelére írtam egy választ...  Minden ezerszer megfogadott ígéretet félretéve, de írtam. Nem írtam neki semmi kedveset, én nem vallottam neki szerelmet, mert akkor mindent de mindent elhomályosított a csalódás és a bánat érzése.</p><p>Aztán, napokkal, hetekkel később, igen hosszú és sokszor térden végigjárt út után ki mertem mondani és le mertem írni, hogy a gyógyulás útjára léptem. Gondoltam ha szóban és írásban is megerősítem, csak ide manifesztálódik!!</p><p>Az én levelemre kb ekkor jött meg a válasz, bocsánatkérő, tárgyilagos, sajnálomos levél. Nem igazán érdekelt, de éreztem, ha még mindig fáj olvasni tőle akár csak ennyit is, még biztosan nem gyógyultam meg.</p>Azt olvastam, hogy <em>a náthás időszakok mindig valamilyen jelentős pszichés változást követnek. </em> Bizonyos tapasztalatok megszerzése után az ember lelkileg fejlettebb szintre lép, és kilöki azt a felesleget, amire már nincs szüksége. Ennek materiális megjelenése a nátha. <em>Tisztulási folyamat, </em>hagyni kell megtörténni, hogy lelkileg valóban meg tudjunk szabadulni mindattól, ami már nem szolgálja fejlődésünket, és új erővel tovább tudjunk haladni. <br>Úgyhogy nem mikor kegyetlenül lebetegedtem, akkor ezt a fenti folyamatnak tudtam be. :)<br><br>Mígnem.....<br><br>Múlt hét közepén az aktuális csillagállás megdöbbentő dolgokat produkált....<br>Egy félhivatalos munkalevél végén sokat üzenő sort találtam.<br>Majdnem belehaltam...<br>5 perc múlva az msn-en széttéptük egymást.......................<br><br>Az érzelmek tomboltak, őrjöngtek, volt minden, imádlak-gyűlöllek-hülye hapsi- hogy tehetted - mit gondoltam, mit vártam - hiányoztál - jaj nekem....<br><br>Ezúttal nem halogattuk a dolgot, hiszen megtapasztaltuk, milyen kínlódás a várakozás, az ismeretlen utáni vágyakozás.<br><br>Találkoztunk.<br>A csók..... mint amilyet megálmodtunk.... Képtelen vagyok róla többet írni, mert most túl sok lesz az infó, nektek is, nekem is..<br><br>A következő bejegyzésben kitérek rá...<br><br>Ahogy arról is a következőben írok majd nektek, hogy mi történt azóta.....<br><br>Vigyázzatok a szívetekre.....<br><br>Dolce<br>rich