1.0Tényleg édes az élet???https://vonzas.cafeblog.huDolcevíítahttps://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/<p> </p><p>Visszatértem.</p> <p>Erősebben, határozottabban, összeszedettebben, mint ahogy múlt héten elmentem. És az 5 napból volt 2, amikor egyáltalán nem gondoltam rá... Ez azért már haladás, nem?</p> <p>A helyzet az, hogy nincs helyzet.</p> <p>Az emailre, amit arra a bizonyos felejtseldesürgősen@soha.hu-ra írtam, nem jött válasz... Pedig klassz email volt, amikor megfogalmaztam a háromsoros eposzt, oly durván, hogy magam is csodálkoztam rajta, és elküldtem, csak egy másodpercig sajnáltam, hogy megnyomtam a send gombot. Aztán már nem.</p> <p>Miért is kellene titkolnom a fájdalmat és a csalódottságot. Fenékig ürítettem a "méregpoharat", és nem csak hogy megmérgezett, de az epekeserű-utóíz még most is itt van.</p> <p>Ma hívott, múlt szerda óta először. Szívós fajta, jól bírta, bár lehet, hogy csak én képzelem mellé az érzést, hogy annyira "szenved" mint én, és lehet, hogy valójában fullheppi.</p> <p>Szóval hűvös voltam, és hideg. A szigorú üzletasszonyság nem csak a megfeszült gerincemen látszott, hanem "átjéglett" a telefonon is.</p> <p>(Igen? Nem. Köszönöm, már megírtam e-mailben, hogy milyen változtatásokat kérek a terven. Nem, felesleges átbeszélni, minden leírtam részletesen. Nem okoz gondot, pár napot tudok várni. Értesíts majd, hogy ennek mennyi a tervezési költsége. Szia. Hogy? Igen, még itt vagyok. Nem tudom miről beszélhetnénk még. Szerintem meg nincs. Megbeszéltük, hogy intelligens emberek módjára szétválasztjuk a munkát és a magánéletet. Te ígérted meg, hogy nem fogsz csak úgy "elsunnyogni". Pedig úgy tűnik. Jó. Ha fel tudom venni, felveszem, bár nem tudom mit szeretnél. Rendben. Szia.)</p> <p>Ez volt kb a beszélgetésünk. A kérdéseket-válaszokat ki lehet sakkozni.</p> <p>Szóval eldöntöttem, hogy én nem sírok tovább, még lélekben se. Hisz közhely, de mint minden közhely ez is igaz: pasi és villamos után ne fuss, úgyis jön a következő.</p> <p>Mondjuk jelen pillanatban minden 18 éven felüli pasitól enyhe émelygést kapok....:)</p> <p>És már megint a jól ismert szitu, várni valamire, a nem-tudod-mire.</p> <p>Úútálok várni. De próbálok közömbös lenni, mint akinek minden mindegy. És valójában az is.... :(</p><p>Ha hív, jelentkezek, hisz valakinek csak ki kell önteni a szívemet!!!<br></p>rich