<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tényleg édes az élet???</provider_name><provider_url>https://vonzas.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Dolcevííta</author_name><author_url>https://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/</author_url><title>Kijózanodás..</title><html>&lt;p&gt;Ma határozottan könnyebb...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Még leírni is könnyű volt, hogy könnyebb.... Talán mert olyan hihetetlen távolinak tűnik, hogy alig egy hete még zizegtem mint a zsizsikes borsó (úristen, honnan jött most ez a hasonlat????) és a pénteki találkozást vágytam-reméltem.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Most, mintha ezer éve történt volna..&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Persze sokat segít a kiábrándultság... Mert ki vagyok ábrándulva rendesen. Egyrészt, mert tegnap akartam neki egyetlen búcsúmondatot írni - jaj hát tudjátok, olyat, ami beleég az agyába-szívébe, és két hét múlva fusson hozzám mint a kóbor kiskutya - megkérdeztem, hogy msn közelben van-e, és azt írta, most nem.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Na azóta sem kaptam jelzést, hogy most ott van, kíváncsi rá, mit akartam....!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Most elhúztam a számat, hogy cö-cö-ccö....&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Másrészt név alapján rákerestem a neten és találtam róla képeket. Nem jókat. És olyan szemöldökfelhúzva nézegettem, hogy na ne most komolyan, ebbe a hapsiba habarodtál bele?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Védekezésképpen szemöldökleengedve rögtön közöltem magammal, hogy nem a hapsiba, hanem a lelkébe. Csakhogy a lelke után már kellett volna a teste is, az pedig hozzá tartozik, vagyis kicsit 22-es csapdája az okfejtésem.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;De ma jó... Nem vagyok boldog, azt semmiképpen nem írnám, de olyan nyugis a lét most... Persze lehet, hogy vihar előtti csend....!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Titkon arra vágyok, hogy roppant határozott és kemény nőként egy mocskos sort sem írok neki, semmilyen módon, és majd két hét múlva, amikor már aludni sem tud a hiányomtól, akkor félve bekopog az msn-en... Félhet is, mert lehet, hogy be sem engedem, had kopogjon...!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Persze ezen itt romantikázok, és simán megtörténhet, hogy már egy másik nő agyát mossa a szavaival, és használja ugyanazokat a kifejezéseket, szavakat, megelevenedő mondatokat, mint nálam...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;De most valahogy ez sem érdekel...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Csend és rend. Az kell most, semmi más... Meg egy üres óra, amikor a történteket helyére teszem fejemben-szívemben-lelkemben.....&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>