<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tényleg édes az élet???</provider_name><provider_url>https://vonzas.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Dolcevííta</author_name><author_url>https://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/</author_url><title>A vége...?</title><html>&lt;p&gt;Érdekes az ember... ahogy az érzések megfordulnak... mint az időjárás, egyik nap tűző forróság, másik nap jégeső. Ahogy ezekhez is hozzászokunk, úgy törődünk bele, hogy bizony a szív néha boldog, néha meg összetörik.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Hivatalos ügyben beszéltünk.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Zavarban volt, ahogy én is, többszöri torokköszörüléssel és hang-elhalással tudtam csak beszélni. De most nem markolt bele a gyomromba a vele-beszélek érzés marka.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Azt mondtam neki, hogy ennél a mostani helyzetnél minden jobb lenne. Én nem akarok és nem is tudok várni a semmire. Mert hisz nincs konkrétan mire várni. Illetve van, arra, hogy ha otthon elcsitulnak nála a bonyodalom-hullámok, akkor majd jelentkezik. De arra én nem várok...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Mondtam, hogy akkor inkább mondjuk ki, hogy ennyi volt, nagyon szépen köszönjük az Égnek - és magunknak - ezt a pár lángoló, izzó, fülledt, ábrándos-romantikus hetet - és PONT. &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Azt mondta, ő képtelen kimondani azt, hogy vége. Hogy attól még a bizonytalan folytatás is jobb, mint kimondani a véglegest.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Na...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ezt most értsem is meg, igaz...? Nekem nem jobb a pont-pont-pont a végén, mint a PONT. Vagy a felkiáltójel.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Minek szenvedjek itt még napokat, amikor már lehet, hogy tényleg vége? Hah, a régi öregek tudhattak valamit, amikor azt mondták: A nagy tüzeknek lángja magasra csap, de hamar hamvában ég el.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Egyébként akkor sem sajnálom, ha most fáj.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Akkor sem sajnálom, ha most NAGYON fáj...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Majd egyszer rájövök, hogy mit kellett ebből megtanulnom. Most még nem tudom.... De el kell gondolkodnom sok mindenen, mert hát legyünk kegyetlenül őszinték, x év után eljutottam arra a pontra, hogy egy MÁSIK férfit kívántam-akartam eszeveszetten, és nem a párom...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;De valahogy még mindig nem adtam fel... A kisördög a bal vállamon, ez a kis szemétláda, egyfolytában röhög a markában és az sustorogja: Hahaha.... Te is tudod, hogy most Ő kell...! Te is tudod, hogy egész életedben sajnálod majd, hogy az a csók nem történt meg.....&lt;/p&gt;&lt;p&gt;A kisangyal meg a jobb vállamon hátat fordítva, én-megmondtam-hogy-ne-csináld duzzogással nem is szól hozzám....&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ez van....&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>