1.0Tényleg édes az élet???https://vonzas.cafeblog.huDolcevíítahttps://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/<p>Tökéletesen igaza van Charlotte Bronte-nek... Így is érzem magam.</p><p>Most beszéltünk telefonon és hosszú és bizonytalan időre "letettük a lantot".</p><p>Túl sokat kockáztatott egy "kalandért", és az érzelem, ami kicsit az eszét vette, óvatlanná is tette. Egy érzelmektől forró, felugró msn ablak lett az árulója...</p><p>És most rádiócsend...</p><p>Jó lesz egy kis szünet... El lehet gondolkodni rajta, hogy mit jelentett számunkra az elmúlt 3 hét, mennyire lettünk egymás számára fontosak, túlélhetőek vagyunk-e egymás számára, vagy sem...</p><p>Rettenetesen hiányzik, de tudom, ez majd elmúlik, vagy legalábbis elcsitul bennem... De rettenetes ez az űr....</p><p>Ha többé nem jön, akkor is őt fogom mindig mindenkiben keresni, de tudom, soha többé nem lesz ilyen összhang, ilyen együttlét, ilyen érzés...</p><p>És ennek a tudata talán borzasztóbb az érzésnél is amit most érzek...</p><p>Mintha odafentről zuhantam volna le, nagyon mélyre, és most kiszakadt szívvel, összetört testtel, megtiport lélekkel csak feküdnék mozdulatlanul...</p><p>Bár ne kéne most megmozdulnom-gondolkodnom két hétig, hogy csak akkor keljek életre ha Ő hív...</p><p>Lassan megfogalmazódik bennem, hogy ő nem erotikus játszótárs, nem virtuális szexpartner volt, hanem LELKITÁRS.... És az ember az előző kettőt viszonylag könnyen túléli, de az utolsót.....</p><p>Most nem tehetek mást, várok... és várok... és várni is fogok.</p><p>Nem fejeződhez be a csókja és az ölelése nélkül.</p><p>Egyszerűen NEM AKAROM, hogy így legyen vége!!!!<br></p>rich