1.0Tényleg édes az élet???https://vonzas.cafeblog.huDolcevíítahttps://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/<p>Hát....</p><p>Nem írt. Sem levelet, sem üzenetet, sem egyebet....</p><p>Csak úgy eltűnt az éterben..... Én meg itt maradtam...</p><p>Keserű szájízű csalódást érzek. És valami mocskosul szorítja a torkom.</p><p>Lehet ennyire félreismerni egy embert....? Mást mutatott mint ami valójában...? Minek szédített, minek fektetett belém időt, energiát, ha most.... Olyan értelmetlen és érhetetlen....</p><p>Tudom, hogy a csalódás is hozzátartozik az életemhez... Csak épp nem szeretem... És szerencsés ember lévén, oly régen el is került...</p><p>Közhely, hogy ne engedj magadhoz senki túl közel, mert az fájni fog. Hát most fáj, és dühös vagyok, hogy hogyan lehettem olyan buta, hogy bedőltem a mézesmázos szövegének...! Hogy perceken belül halálosan belém szeret! Ha-ha!</p><p>De kérem, én nem kértem, nem akartam, hogy belém szeressen, én sem tettem! Én nem kértem, hogy lépjen ki a kapcsolatából, én sem tenném! Én csak élveztem ami belőle nekem jutott, a szavait, a bókjait, ami az msn-en történt... Feldobott az az érzelmi bizsergés, amit okozott, jó volt álmodozni, most komolyan ez akkora dolog, hogy ezért véget kell vetni a dolgoknak??????</p><p>Óóó bár belelátnék a fejébe egy percre... Vagy kettőre...</p><p>Minek kellett találkozunk? Ezért? Ezért az ürességért amit most érzek...? Szívesen kihagytam volna....</p><p>Folyton azt hallucinálom, hogy férfi léptek surrannak odakinn, és egyszercsak megjelenik az ajtóban, én ránézek, és összeroppan minden....<br></p><p>Jajjj......<br></p>rich