1.0Tényleg édes az élet???https://vonzas.cafeblog.huDolcevíítahttps://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/<p> Én is arra vágyom.</p><p>Szeressenek. Ne langyosan, ne megszokásból, hévvel, szenvedéllyel. Holott a józan énem kegyetlenül kopogtat (zárt ajtókon) hogy végre őt is hallgassam meg, térjek már észhez, minek vágyni a perzselésre, az csak bajt-fájdalmat okozhat.</p><p>Igazából most olyan szinten van valami hátsó sarokba állítva a józan énem, hogy azt sem tudom, hol kéne keresnem....</p><p>Tudom, hogy csak egy soromba kerülne, egy egyszavas sms-be, vagy egy hangtalan-bele-nem-szólok telefonba, és tudná, hogy jönnie kell, jönnie hozzám.</p><p>És tudom, hogy jönne. Biztosított róla.</p><p>És utána....?</p><p>Hová vezet ez az egész?</p><p>Mi legyen? Adjam át magam neki, ahogy lehet, hogy még soha senkinek, engedjem hogy megőrjítsen, széttépjen, hogy aztán cafatokból rakjam össze magamat...? <br></p><p>És utána?</p><p>Ha annyira jó lesz, folytatni akarom, és ő is... Újra találkozni, újra átélni, már nem lenne elég az sms, a forró msn, már kellene az is, hogy érintsük egymást, hogy érezzük azt, ami folyton fellángol, és ami - bár iszonyú szemléletes - mégiscsak egyszerű írott szó...</p><p>Szeretnék okos lenni. Szeretnék úgy boldog lenni, hogy közben senkit nem bántok, senkinek nem okozok fájdalmat... Azt kéne valahogy beteljesíteni, amit Parole írt a hozzászólásában: "Fogadd el, ...... ha biztos vagy benne, hogy megéri, ha gazdagabb leszel tőle...."</p><p>Vajon lehetek-e annyira önző, hogy csak azért, hogy "gazdagabb legyek tőle", belemenjek egy viszonyba, nyújtson is az bármit.....?<br></p>rich