<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tényleg édes az élet???</provider_name><provider_url>https://vonzas.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Dolcevííta</author_name><author_url>https://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/</author_url><title>Ez a legrosszabb</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Lelkifurdalás... Na az van... Nem kicsi..........&lt;/p&gt;&lt;p&gt;De mivel szemben is...? Nem önmagammal szemben, az biztos. Lelkiismeret furdalást érzek, mert beférkőzött valaki a szívemben, amiben pedig már senki másnak nem lehet helye. Az hagyján, hogy a szívembe került, de olyan mérhetetlen vágyakozást érzek utána, ami még engem is meglep.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Milyen ez a vágy?&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Kihúzott derékkal, összeszorított combokkal, száj-szélét-rágva írni neki a szenvedélyes-válaszsorokat, és a végén az asztalra borulva levegőért kapkodni, holott nem történt az égvilágon semmi..............!!&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;De nem lehet lelkifurdalásom. Ettől több vagyok, nem? Nem?&lt;/p&gt;&lt;p&gt;A lehető legbutább mondatot írom le: miután elkezdett kibontakozni közöttünk ez a valami, megváltozott a világ.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Először legalábbis azt hittem....&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Aztán rájöttem nem a világ, hanem én változtam meg. Kiült az arcomra valami olyan.. fény (?), ami vonzza a másik ember tekintetét. Először mit gondol az önbizalomhiányos nő, amikor észreveszi egy férfi tekintetét magán? Jézusom, biztosan lecapuchínóztam a blúzom. Lopva megnézed, hogy valóban így van-e, és döbbenten konstatálod, hogy szó sincs róla.&nbsp; A hapi mégis megnézett magának... És az a másik is... Jézus, és a rozzant biztonsági őr is a bankban....&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Látnak valamit, amit én kívülről nem érzékelek, mégis kiragyog. Hogy mi? Az, hogy valaki él ezen a földön, akinek ÉN VAGYOK AZ ÁLMA!! Aki a mai napig kételkedik a szerencséjében, hogy odáig jutott velem, ameddig, és ha nem történik ennél több, ő már akkor is élete legszebb élményét köszönheti nekem.... (idéztem)&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Csak most abban a fázisban vagyok, hogy épp nagyon jó, de egy kicsit rossz is... Várni, hogy végre magam legyek, és írhassak neki, vagy beszéljek vele, várni, hogy most már 2 órája nem elérhető az msn-en.... Türtőztetni magam, hogy ne küldjek rá édes sms-t, és ne írjak neki hogy ha belép én legyek az első gondolata...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Rettenetes ez az őrlődés...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ennél rettenetesebb csak az lenne, ha egyszercsak megtörténne közöttünk a dolog, ami nő és férfi között csak megtörténhet, és..... És nem tudom hogy lenne utána....&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Én még soha nem csaltam meg senkit.... Most rúgjam fel ezt a kőbe vésett szabályomat? &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Miért? &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Valóban meg kell adni a testnek ami a testté, a léleknek ami a léleké?&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>