1.0Tényleg édes az élet???https://vonzas.cafeblog.huDolcevíítahttps://vonzas.cafeblog.hu/author/dolceviita/<p>Ártatlan, mindösszesen-kétszer-találkozós munkakapcsolatnak indult.</p><p>Én megbíztam egy munkával, ő elvégezte, egyszer találkoztunk az elején, de ne gondoljátok, hogy azonnal belém csapott a villám, és lábai elé omoltam, egyikőnk sem az a típus.</p><p>A találkozó alatt többször észrevettem, hogy elmélyed a szememben, de én ártatlan naív, azt gondoltam, csak minden erejével rám koncentrál, hogy pontosan olyanra készítse a terveket, amilyeneket szeretnék, értsük egymást, jól tudjunk együtt dolgozni.</p><p>Pedig már akkor is azt akarta kifürkészni, hogy milyen vagyok...</p><p>A munka során nagyon sok levelet váltottunk, napi kapcsolatban álltunk... De tiszteletben tartotta, hogy mi most együtt dolgozunk. A munka elkészült, és még egyszer találkoztunk.</p><p>Olyan nagy volt köztünk az összhang, hogy - enyhe túlzás, de valóban így volt - előfordult, hogy befejeztük egymás mondatait. Ilyen azért nem sűrűn van, valljuk be.</p><p>És ennyi...</p><p>Lett volna.... Ha két hete nem írok neki, hogy segítsen egy ügyben, mert nem haladok semerre a hatóságoknál. És akkor azt írta, intézzem el személyesen ne levélben, mert olyan ellenállhatatlan vagyok, hogy biztosan nem tudnak majd ellenállni nekem...</p><p>3 órán keresztül nem tudtam erre válaszolni, úgy meglepett...</p><p>Nem vagyok az az ember, akinek szavakkal el lehet csavarni a fejét.</p><p>Sőt, az elmúlt 10-12 évben sem szavakkal, sem egyéb mással nem lehetett elcsavarni a fejem...</p><p>De ez a mondat annyira kellett, sőt KELLETT, annyi szíven és lelken talált, hogy azt leírni nem tudom....</p><p>Talán megértitek miről írok itt összevissza..<br></p>rich