A tegnapi napom végre gyorsan, nem a már-megint-rá-várok érzéssel
telt el, egész nap nem beszéltünk, nem írtunk. Így végre dolgoztam egy
kicsit 🙂
De a holnap…
Mindjárt itt lesz, észre sem veszem, és már itt a kora reggel, korán
kelek, mert ki kell választanom, hogy épp holnap milyen “arcom” lesz,
hogy megy-e hozzá a kedvenc blúzom, vagy sem, karikás-e a szemem vagy
sem, hullámos hajú legyek, vagy sima…
Egy csomó roppant fontos eldöntendő kérdés…….!!!
Hiszen mégis csak ez lesz az első (lehet, hogy utolsó is) találkozásunk.
Azért érdekes dolog, még sohasem találkoztam úgy pasival, hogy előtte
már tulajdonképpen megtörtént a csók és a szex is! 🙂 Az életben
általában fordítva van…:)
Tudom, hogy teljesen felesleges ezen gondolkodni, de azon agyalok,
hogy vajon fizikai valója milyen érzéseket fog majd belőlem
kiváltani…. Lehet, hogy nem is fog tetszeni, csak az
“intelligenciájába” szerettem bele. Mondjuk az se semmi, egy lélekbe –
test nélkül – beleszeretni.
Miket írok???
Nem szerettem bele, nem is értem miről hablatyolok….
Azért tudjátok tegnap este a páromnak volt egy különös megjegyzése:
– Olyan más vagy mostanában, olyan.. nem tudom milyen…. Mi van veled, csak nem csapja valaki a szelet???
Természetesen kategórikusan kikértem magamnak. Ezzel szerintem nem
hazudtam… Vagy igen? Végülis ha csak annyi történik, hogy én
“kivirágzok”, és ez az itthoni életem javára válik, akkor nem kell, hogy
lelkiismeretfurdalás gyötörjön, sőt inkább mély meghajlással köszönjem
meg…. Vagy most csak keresem a mentséget…?
Egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy ne hasson rám, mint férfi…
Egyenlőre minden gondolatomat a holnap tölti ki, és már most pingpong
labda nagyságú a gyomrom….
Édes ez a várakozás… Ez az izgalom…. A teljes és totális
őszinteség jegyében elárulom, hogy semmire de semmire nem vágyok most
jobban csak a csókjára…. Vajon elsüllyed majd a világ? Vagy teljesen
észnél leszek, reálisan konstatállva a borosta szúrását, az illatát, az
ízét?
Vajon józan maradok, vagy elveszek…?
Holnap ilyenkor már mindent tudni fogok…..